[ Pobierz całość w formacie PDF ]
bizonyultak. Nem vagyok annyira öntelt, hogy azt állítsam, rendkívüli tehetség vagyok. Csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy a házasságon kívül született gyerekek sokszor átlagon felüli képességekkel rendelkeznek, mivel egy minden gátat és korlátot elsöprQ, nagy szerelemnek köszönhetik a létüket. Ez egyébként most mellékes. Örömmel tájékoztatom önöket arról, hogy cseppet sem szégyellem, hogy törvényesen nem szentesített kapcsolatból származom. Annál is inkább örülök ennek, mert tudom, hogy a szüleimet egész életükben erQs és elszakíthatatlan kötelék fqzte egymáshoz, és mindketten nemes lelkq, értékes emberek voltak, s csupán szerencsétlen sorsuknak róható fel, hogy a világ elQtt nem vállalhatták kapcsolatukat. Elnézésüket kérem, hogy ily hosszan idQztem a témánál, de szükségesnek éreztem, mert szeretném tudatosítani von Fuchs úrban, hogy egyszer s mindenkorra megtiltom, hogy a származásommal kapcsolatban ilyen alpári hangot üssön meg. Attól pedig egyetlen percig se tartsanak, hogy apám törvénytelen fiaként a család tagja kívánok lenni. Köszönettel lemondok a társaságukról. Arról viszont tudomásom van, hogy apám a végrendeletében engem tett meg általános örökösének. Kürt rekedt hangon felnevetett. Ezt elQször bizonyítania kellene. Igaza van. Bizonyítanom kellene, de a végrendelet, nekem írt utolsó levelével együtt eltqnt apám halálának órájában. Nem sokkal azután, hogy örökre lehunyta a szemét. Miféle zagyvaságokat hord itt össze? kiáltotta von Seebach asszony felháborodottan. Lundström komolyan nézett rá. Ön tudja a legjobban, hogy ez nem zagyvaság. Mit akar ezzel mondani? kérdezte az asszony fenyegetQen. Gunnar higgadtan felelt: Azt, hogy édesapám röviddel a halála elQtt közölte önnel, végrendeletében engem nevezett meg általános örökösének. Korábban azért nem tájékoztathatta, mert kötötte anyámnak tett esküje, az, hogy anyám haláláig nem leplezi le a tikot. Lehet, hogy apám azt is említette önnek, hogy feleségül kívánta venni édesanyámat, miután a nevelQapám halála után özvegységre jutott. El tudom képzelni, milyen nehezére eshetett apámnak, hogy megQrizze elQttem a titkát, s gyanítom, hogy abban a bizonyos elveszett levélben végre leleplezi a tikot, és életében elQször s egyben sajnos utoljára is, apaként szól hozzám. Ön megzavarodott! kiáltott fel izgatottan von Seebach asszony. Nem, asszonyom. Az elmémnek semmi baja, tudom, mit beszélek. Nem várom el öntQl, hogy beismerje az igazságot, nagyságos asszonyom. Tudom, hogy igazam van, sQt többet tudok, mint hinné. Kíváncsivá tesz! vetette oda von Seebach asszony. Még mindig sápadt volt, de sikerült visszanyernie az önuralmát és a méltóságát. Nos, tudom, hogy miután apám beismerte, hogy a fia vagyok, amit felém áradó szeretetébQl magam is érezhettem volna, ön Lindeckbe hívatta a fiát, és elmondta, hogy én leszek az általános örökös. A hír felbQszítette von Fuchs urat. Egyenest apám szobájába rohant, és pimasz megjegyzéseivel annyira felizgatta az idQs embert, hogy a szíve nem bírta tovább, és meghalt. Kürt krétafehéren felemelkedett. Arcátlan fickó! Mit meg nem enged magának! Gunnar hidegen végigmérte. Ez még csak a kezdet, von Fuchs úr. Maga miatt kellett az apámnak meghalnia. Ön tisztában volt vele, hogy a legkisebb izgalom is halálos lehet a szívbeteg ember számára. Ennek ellenére nem átallotta szavaival felizgatni, hogy siettesse a halálát. S ezzel okozta nekem a legnagyobb fájdalmat, mert megfosztott attól az örömtQl, hogy egyszer az életben apámként ölelhessem át azt a férfit, akit mindig is mélységesen tiszteltem és szerettem. Kapzsiságában még attól sem riadt vissza, hogy akár öljön is az örökségért. Maga tudta, hogy apám íróasztalában van a végrendelet. Azt is tudta, ha megjövök, apám hivatalosan elismer fiának és örökösének. Miután édesapám meghalt, egyikük vagy mind a hárman együtt eltulajdonították a lepecsételt borítékot. Maga, von Fuchs úr, apám autójával, amelyet ha él, soha nem bocsátott volna rendelkezésére, azonnal Berlinbe indult, hogy a végrendeletet biztonságba helyezze vagy megsemmisítse. Édesanyja és von Holst asszony addig elQadtak egy kis színjátékot. Úgy tettek, mintha apám még élt volna, amikor maga elutazott. Csak azután hagyták el a szobáját. Az egyetlen emberi cselekedet, amit tettek, hogy lezárták a [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |