[ Pobierz całość w formacie PDF ]
Elisa hirtelen megborzongott. - Szása! Bizonytalan félelem kerítette hatalmába. Nem kellett volna elengednem, hagynom, hogy egyedül menjen el" - tépelQdött, de aztán megpróbált megnyugodni. Holnap ismét eljön, és akkor nem engedi el többé. ElQvette a papírokat, amelyeket a férfitól kapott, és az arcához szorította Qket. A jövQjükre gondolt. Mindketten nagyon szegények. A kis halászfaluban meghúzódó házikó menedéket nyújt majd számukra, lesz fedél a fejük felett, de a megélhetéshez több kell. Hirtelen átvillant az agyán, hogy ha nem lett volna annyira büszke, amikor Iván herceg kártérítést ajánlott neki, vagy ha csak sejtette volna, mi vár rájuk, elfogadta volna a pénzt... Szása miatt. De hisz így is az Qvé lehet. Iván herceg azt mondta, hogy a Deutsche Banknál húszezer rubelt helyez számára letétbe, amelyet bármikor felvehet. Húszezer rubel egy kisebbfajta vagyon! Ha a kamatait ügyesen beosztják, a kis halászfaluban szerényen megélhetnek belQle. Felpattant, és izgatottan fel-alá kezdett járkálni a szobában. Istenem - gondolta -, csak Berlinbe kell utaznom, és miénk a pénz! Mit érdekel engem, hogy Iván herceg és a félesége mit hisz majd rólam!" RemegQ kézzel összeszedte a papírokat, a szobájába vitte, és ott elzárta az íróasztalába. Hallotta, hogy Ernst hazaérkezett. Nagy levegQt vett. Most le kell mennie, és beszélnie kell az unokabátyjával és Johanna nénivel. Ernst bement a nappaliba az édesanyjához, és nyugtalanul körülnézett. - Hol van Elisa. mama? - Még nem láttam, amióta a herceg elhagyta a házat - felelte az idQs hölgy láthatólag aggódva. - Sokáig volt itt? - Több mint egy órát. Miután távozott, Elisa felment a szobájába. Érzem, hogy valami nincs rendben, Ernst. MielQtt az orvos válaszolhatott volna, az unokahúga lépett a nappaliba. Odament hozzájuk, és bágyadt mosollyal megfogta a kezüket. - Kedveseim, bocsássatok meg, amiért csak most jövök hozzátok! A szívem csordultig telt, és elQször meg kellett nyugodnom. Most még csak annyit árulhatok el, hogy Szása elhagyta a szüleit, és többé nem tér vissza hozzájuk. Az elvesztésem feletti fájdalmában nagyot hibázott, amiért az édesapja a halálba küldte. Idejött meghalni, de én nem engedem. Most már végleg hozzám tartozik, egyedül hozzám! Többet nem mondhatok. Mindketten megindultan néztek rá. Elisa szeme földöntúli fényben ragyogott. Mennyire szereti!" - gondolta Ernst, és lopva felsóhajtott. Ezen az estén is a nappaliban vacsoráztak, a kerek asztalnál. Ma azonban senkinek nem volt igazán étvágya. Mindhárman a gondolataikba merültek. Elisa lélekben másutt járt. Ahogy múlt az idQ, egyre nyugtalanabb lett. Újra végigpergette az eseményeket, kedvese minden mondatán eltqnQdött. Utolsó szavai hirtelen különös hangsúlyt kaptak. Élj boldogan, Elisa!" - mondta. A fülében csengett a hangja, maga elQtt látta sápadt arcát, és szörnyq gondolat hasított belé. Mi lesz, ha nem jön vissza? Ha még ma éjszaka megteszi azt a szörnyqséget, amelytQl vissza akarta tartani? Ha csak látszólag egyezett bele mindenbe, hogy megvigasztalja Qt, és nyugodt szívvel engedje el a halálba? Hirtelen felpattant, és a szívére szorította a kezét. Johanna néni és Ernst ijedten pillantott rá. - Mi történt, Elisa? - kérdezte az idQs hölgy. - Nem, nem teszi meg. Nem szabad megtennie! - Térj magadhoz, Elisa! Mi az, ami nyugtalanít? - faggatta Ernst aggódva. A lány a széktámlába kapaszkodott, és szinte tébolyult tekintettel pillantott az unokabátyjára. - Iszonyúan félek. Mi lesz, ha mégis megteszi, amit az apja követel tQle? Ernst felállt, és átkarolta az unokahúga vállát. - Ne kínozd magad, Elisa. Nyugodj meg! - mondta, de a lány csak a fejét rázta. - Nyugodjak meg? Csak akkor, ha nála leszek. Egy darabig némán maga elé meredt, majd megragadta a fiatal orvos kezét. - Ernst. kedves Ernst, nem bírom tovább. A félelem összeszorítja a torkomat. Érzem, megtörténik a szörnyqség, ha nem megyek el hozzá. El kell mennem. most azonnal! Kérlek, gyere el velem a Császárkertbe. Nincs messze. Lehívatod a szobájából, vagy félmégy hozzá. Aztán megmondod neki. hogy beszélni akarok vele. En addig az utcán várok. Ernst, kérlek, segíts! A fiatalember megnyugtatóan bólintott, és megfogta a kezét. - Induljunk, Elisa! Alekszander, miután elbúcsúzott a szerelmétQl, visszatért a szállodába. Végtelen nyugalom költözött a szívébe, nem gyötörték többé kínzó gondolatok. Mindennel leszámolt, már semmi sem kötötte az élethez. Felment a szobájába, és papírra vetett néhány sort: Minden holmimat küldjék el Iván Kalnokij hercegnek Szentpétervárra. A mellékelt Összeget, a tartozásaim levonása után, osszák szét a személyzet tagjai között. Alekszander Kalnokij" [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ] |